Szent Péter és Pál templom
Az egyházgellei Szent Péter és Pál római katolikus templom története
Hogy valóban régi templomos hely Gelle, arra előneve, az „Egyház” is utal, mint már az előzőekben említettük. Ennek a templomnak a létét először egy 1253-ból származó oklevél említi. Eszerint a plébánia nemcsak a falu életében, hanem közvetlen környezetében is jelentős szerepet játszott. Draskovics György 1634-ben a következőket jegyezte le: „Azokban az időkben húsz jobbágyfalu járt a templomba.” A plébánia történetében sok plébánosról van tudomásunk, a legismertebb azonban Huszár István, aki megírta a plébánia történetét, ő 1877-től volt plébános a községben.
Maga a templom építésének ideje ismeretlen, okleveles említés híján nem tudunk pontos időt mondani, hacsak nem a stílusjegyek alapján következtetünk a korára. A jelenlegi késő román kori Szent Péter és Szent Pál-templomot a 13. század első felében építették. Megjegyzendő, hogy a mai templomkertben a legutóbbi, 1992-es felújításkor, de már korábban is, több, feltehetően a mai templom építése előtti korból számazó alaprajzfragmentumra leltek. Ez is arra enged következtetni, hogy itt korábban is állott templom.
Már a 14. század utolsó harmadában gótikus stílusban alakították át, a 17. században pedig reneszánsz stílusban alakítottak rajta. Az évszázadok során még többször is felújították, így a 18. században kétszer is, majd jelentősen 1936-38-ban, 1982-83-ban, és 1992-ben.
A nyugati homlokzat
A templom kéttornyos nyugati főhomlokzata a középkori építészet minden jellegzetes elemét magán viseli, mind a román, mind a gótikus stílusét. A tornyok négyszög alapúak, a múlt században még nyolcoldalú, ma már gúla alakú kősisakokban végződnek. A tornyok szögelletain alulról a gótikus támplikkérekből falvonalak indulnak ki, mleyek végében négyszög alakú fiatornyocskák láthatók. A toronysisakok párkányzata alatt félköríves hangyílások találhatók két emeleti szinten, s alattuk fűrészfogas fríz (ugyanez a fogazatos díszítmény található a szentély mennyezeti szintjén körben). Mindkettő a román építészet jegye, akárcsak a két tornyot összekötő homlokzati falon található kis körablak és a félköríves vakablak.
Egy kései átalakításkor eltűnt viszont a homlokzat egy igen fontos román kori eleme, az ívsoros párkány, amely Ipolyi Arnold múlt században készített rajzán még jól megfigyelhető volt.
A nyugati homlokzat három építészeti eleme azonban igen érdekesen alakult. A portálé, fölötte a kerékablak s a fölött az ikerablak román eredetű ugyan, de jellemző gótikus jegyeket is visel. A bélletes kapuzat szintén román kori ugyan, de nem félköríves záródása, hanem csúcsíves, ami a gótikára jellemző. A kapuzat egyébként négy oszlop mélységű, különösebb díszítés nélkül, akárcsak az ívmező. Még érdekesebb a kapuzat fölötti ablak. Ez eredetileg a késői román stílusra jellemző kerékablak volt, melynek kőbordái küllősen futnak a központ felé. A román kori ikerablakot a 14. században gótikus rozettává, rózsaablakká alakították; erre utal az ablak karéjos széle. A rozetta fölötti román kori eredetű ikerablak szintén gótikus átalakításon ment át, hisz csúcsívessé vált, pillére különösebb díszítés nélküli. A nyugati kéttornyú homlokzat tehát a román és a gót stílus jegeit szép harmóniában együtt mutatja, ez teszi igazán egyedülállóvá.
A templombelső
A templom hajójának oldalfalai, valamint a szentély falai a templomépítés korából, vagyis az 1200-as évekből valók. Ma azonban kívülről későbbi gótikus támpillérek támasztják meg a falakat, amelyekben szintén gótikus csúcsíves ablakok láthatók. Három bizonyíték utal a falak román kori eredetére: a szentély már említett fogazatos díszítése a vállvonal szintjén; a félkörívet jelző román kori déli oldalbejárat maradványa, melyre a támpillért később építették rá; a szentély északi oldalán található külső freskó. Ez a freskó egyébként szitén különlegesség: a külső falfestmény a templom védőszentjeit, Péter és Pál apostolt ábrázolja. A falfestményt itt is mintegy megtöri a későbbi gótikus ablak és a később hozzáépített támpillér.
A szentély keletelt, a nyolcszög öt oldalával zárul. Lehetséges, hogy egy korábbi féköríves szentélyt nyolcszögesítettek gótikus formában, s ezt őrzik az ablakok is, melyek úgynevezett összetett ívű gótikus formát mutatnak. A szentélyt bordás keresztboltozat fedi, a hajó bordás boltozatát lebontották, s a 17. században reneszánsz keresztboltozattal fedték. A bordás boltozat vállköveinek maradványait még a 19. században látni lehetett. A szentélyt a hajótól elválasztó úgynevezett diadalív tiszta gótikus csúcsíves fromát mutat.
A szentélyt lezáró apszis gótikus bordázatának érdekessége, hogy a zárókőtől az oszlopfőig szabályosan futó bordák közül négy az apszis oldalfalán mintegy letörve végződik. Az apszist a szentély hajó felőli részétől csúcsív választja el, melnyek gerince a szentély talajáig fut. A szentély érdekessége az oszloppal tagolt, ezáltal kettős félköríves ülőfülke, mely a szentély eredeti 13. századi oldalfalába készült, hisz befalazása után a gótikus átalakításkor keletkezett csúcsívnek a gerince előrkerült. A szentély déli oldalán egy késő bót mérmíves (kőrácsos) ablak látható, amelyet az itt hozzáépített sekrestye miatt kívülről befalaztak. Ennek az ablaknak a jellege más, mint a szentély többi kora gót ablakáé.
Hasonló módon késő gót stílusban készült a szentély egyik legszebb építészeti eleme a szentségház, vagyis a pasztofórium, melyhez hasonló nagyon kevés található a Kárpát-medencében. A szentségház tulajdonképpen egy gótikus stílusú tornyot utánoz és homokkőből faragták. Alul egy gyámkőre támaszkodik, amely mellképben egy koronázott király alakját mutatja. Ezen áll a ráccsal ellátott szentségház, szögletein féloszlopokkal. Fölötte a homlokzat egy csúcsmű, melynek mezőjében, mint a gótikus ablakokban, háromlevelű lóhereékítmény látható, oldalt kis fiálék, melyek keresztvirággal záródnak, szintén a gótikus fiatornyocskákat utánzova. A csúcsmű fölötti emelet hármas levélívű ablakokra hasonlít, melyek fölött egy nyolcoldalú tornyocska van, s végül az egész építményt egy kiszélesedő keresztvirág zárja. A szentségház néhány díszítménye ugyan megrongálódott, azonban még így is egyik legszebb remeke a gótikus stítlusnak ebben a műfajban messze földön. Formaelemzése arra enged következtetni, hogy alkotói közvetlen kapcsolatban álltak a pozonyi klarisszák és ferencesek templomtornyának kivitelezőivel.
A szentély újonnan fölfedezett értékei közé tartoznak a freskók. A freskók teljes művészettörténeti elemzése és restaurálása még várat magára, annyi azonban máris bizonyos, hogy a 14. század után készültek. Az összetett, sokalakos képsorok alul az apostolokat ábrázolják különféle attribútumaikkal, fölul pedig bibliai jelenetek láthatók: az északi oldalon az Angyali üdvözlet és a Menekülés Egyiptomba, a déli oldalon az Utolsó vacsora és az Utolsó ítélet.
A szentély északi oldalfalán egy síremlék látható, mely süttői vörösmárványból készült, s a Mórocz család egyik tagjának (a család a templom kegyura is volt) állít emléket. A márvány főlapon latin nyelvű fölirat, mely magyarul így hangzik: “Születünk és meghalunk. Istennek a Legjobbnak, Legnagyobbnak. Ezt az emlékművet tekintetes Törös János úr Ő Császári és Királyi Felségének asztalnoka, a Vajkai és Érsekléli Papnemesi Szék nádora, Őszentségének Pázmány Péter hercegérseknek és bíborosnak … kancellárja állította gyászban drága hitvesének, beketfalvi Mórocz Zsuzsannának, aki ebben a hűvös márványban nyert múló szálláshelyet. Az Úr 1633. esztendejében.” A síremléken látható a Törös család címere.
Forrás: Kovács László: Egyházgelle, Szent Péter és Pál templom (1994, Honismereti Kiskönyvtár 29. szám)