Sátortábor – Martin
Uticél: Martin
Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén szintén elindult a sátortáborba a gellei kis csapat.
Minden az otthoni készülődéssel kezdődött. Majd jött a várva-várt hétfő, amikor a megyeriek busza begördült a kultúrház elé. Örömmel üdvözöltük őket, berakodtunk és elindultunk az egy hétig tartó kirándulásra, Martinba.
Amint megérkeztünk nekiláttunk a rakodásnak és a sátorépítésnek. Bár az eső egy kicsit akadályozott, de annak ellenére hamar készek lettünk. Ezután már csak az ismerkedések következtek. A nap végén pedig megegyeztünk mi legyen a következő nap programja.
Keddre az ígért hosszúságú túra a Šútovský vízeséshez egy kicsit tovább tartott, de megérte. A szemünk elé táruló vízesés csodálatos látványt nyújtott. Szinte a semmiből hullott a víz csaknem 38 méteres magasságból. A „könnyű” túra után mindenki fáradtan és mivel esett, vizesen és koszosan ért vissza a táborba.
A következő nap – nekem kicsit túl korai indulással – buszra szálltunk és a Strečno-i vár felé vettük az irányt. A vár magában nem a leglenyűgözőbb, de a kilátás minden pénzt megér. A várban több előadással is kedveskedtek a kíváncsi turistáknak, ami szintén sokaknak tetszett. A szállásunkra visszatérve megbeszéltük a másnapi programot.
Mivel a hivatalos megnyitó csütörtökön volt, nem tartottunk túrát. A megnyitóra este került sor Martinban. Egyesek gyalog, mások pedig busszal mentek oda, de akadtak olyanok is, akik inkább a táborban ütötték el valamivel az idejüket.
A másnapi program a Minčol nevű hegy megmászása volt. Több túrázó is ijesztgetett, hogy nagyon nehéz túra áll előttünk, aminek köszönhetően sokan nem is jöttek. Hát ők bánhatják. Szerintem a hét legjobb túrája volt. Azt el kell ismernem voltam már könnyebb túrán is, de nagyon megérte, hogy nem hagytam ki. Fárasztó volt felérni a csúcsra, amit azonban a látvány kárpótolt. Hegyek, erdők, házak sokasága tárultak a szemünk elé 1364 méteres magasságból. A túráról kb. négy órára értünk vissza. Ekkor már nagyban folyt az intézkedés, hogy este az ifjúságnak legyen valami elfoglaltsága. A kitartás eredményeként „hatalmas” diszkót csaptunk.
Az utolsó ott töltött napon néhányan ismét túrára indultak vagy tutajozni mentek, mások pihentek, szórakoztak a táborban. Este pedig a tábortűznél csaptunk egy kis búcsú bulit. Mindenkinek látszott a szemében a szomorúság, hogy a tábor, amire egy évet vártunk most végződik.
A vasárnap a rakodás, a hazaindulás és a búcsú ideje volt. De azzal nyugtattuk magunkat, hogy jövőre majd Vyhne-n, a következő tábor színhelyén ismét találkozunk. Remélem mások is kapnak kedvet és jövőre velünk jönnek, biztos nem fogják megbánni!
Bittera Gabriella